• 2008.08.24 16:05:03Zoltanius

  Sajnos az interneten felülreprezentáltak a nacionalista magyarok. Állat szerbek, oláh szlovákok és hasonlókat köpködnek, ahelyett, hogy magukba néznének, hogy a magyarok mire lehetnek vajon büszkék a sportolóikon kívül... Mindi ilyenek voltunk, és sajnos úgy néz ki ilyenek is maradunk. Néha szégyellem, hogy magyar vagyok, pedig nem nekem kellene szégyellnem magam.

• 2008.08.24 17:17:28ingyombingyom

  2008.08.24 16:05:03Zoltanius : mindenhol többen vagyunk, mint ti, kivéve a fizetett és cenzúrázott lakájmédiában. A nacionalizmussal semmi gond nincs, mert az tart össze egy közösséget, tudod. Magyarországgal az a baj, hogy egyénekről szól(t) és nem az egységről. De megváltozik majd ez egyszer, mert a jó cefre kiveti magából a férget, csak idő kérdése. Szégyellem, hogy magyarnak vallod magad, és szégyellem, hogy nem tudod, hogy a sportolókon kívül, mire lehetünk büszkék. Többet kéne olvasnod, és lehet hogy elkezdene jó oldalon dobogni a szíved. Kívánok hozzá egészséget. Olvasd az igaz történelmünket, tanulmányozd a nyelvünket, kutasd, hogy mi mindent adtunk Európának és gondolkozz el azonk, hogy miért próbálkoznak a megsemmisítésünkkel. És majd egyszer arra is rájössz, hogy a nacionalista szó szépen cseng, mert kezet nyújt neked, ha bajban vagy, mert a honfitársad.

• 2008.08.24 17:22:46ingyombingyom

  És még annyit, hogy nyugodtan világgá kiabálhatjuk, hogy ütik-verik-nyúzzák a magyart Délvidéken, mert ha mi nem tesszük, akkor senki nem fogja megtenni. És ez nem nácizmus. Aki kiáll és tiltakozik, vagy figyelmet felhív, attól elvárhatod, hogy ugyanezt megteszi érted is, ha kell, mert nem árulja el a sajátját. Mert ő "nacionalista" és nem opportunista. Szeressük már egymást, na

Innen. Sajnos, néhány ember nagyon félre van tájékoztatva arról, hogy mit is jelent a nacionalizmus. Bár, nem csodálom, ha olyat mond, hogy néha szégyelli magát... Ingyombingyommal pedig nagyjából egyetértek.

Pár éve hirtelen felindulásból részt vettem a budapesti Trafó egyik kortárs táncelőadásán. A címét már nem tudom, de arra emlékszem, hogy Frenák Pál társulata adta elő. 1-1.5 órás performansz volt, de én az utolsó 20 percet már a büfében töltöttem. Vártam, hogy majd valami lecsapódik bennem, de csak düh és undor fogott el. Ne várjatok tőlem hozzáértő kritikát, mert egy egyszerű érdeklődő voltam, se modern táncot nem tanultam, se esztétikát.

A "mű" nagy részében két fiú vonaglott MEZTELENÜL a színpadon furcsa pozíciókat felvéve. A zene elviselhető volt, de nekem a tánc rövid definíciója a következő: koordinált mozgás legtöbbször zenei aláfestéssel, ütemre. Na, ebben ütemre mozgás nem volt. A beavatlatlan szememnek tényleg improvizált rángatózásnak tűnt.  Volt olyan, hogy előrehajolt a két meztelen srác, miközben két lány azt imitálta, mintha a fiúk fenekéből húzna ki pár méter csövet. Sajnálom, hogy ilyen puritán módon írom le, de tényleg nem tudom, hogy mi is volt ennek az üzenete. Kavargott a gyomrom és ideges lettem. Felálltam, és kimentem.

A büfében az előadás végén beszélgettem egy nálamnál nyitottabb lánnyal, aki szerint a művészetnek az a célja, hogy valamilyen ingert ébresszen benned, valamilyen érzést generáljon és ennek nem kell feltétlenül pozitívnak lennie. Na, ez sikerült.

Ez a Frenák Pál számomra nem közvetített semmit, és ha ez nem is volt célja, akkor a tevékenysége önzőség. Bár velem lehet a baj, mert csak én jöttem ki az előadásról és a cimborám. Az én értelmezésemben a művésznek társadalmi feladatot kell vállalnia. Szemet felnyitni, oktatni, nevelni, szépet kreálni. Úgy gondolom, hogy a művészetet devolúció jellemzi. Mintha az egész visszafejlődne.
Hogy ezalatt mit is értek, legjobban azzal tudom szemléltetni, ha bevágok egy 19. századi festményt és egy kortárst. Mindenki eldöntheti, hogy melyiken dolgozott a festő többet, melyikbe festette bele szívét lelkét. Na lássuk:

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése, 1875




Wahorn András: Fishlover, 1991

Milyen kár, hogy a nemzetszocializmus és a hungarizmus zászlaja alatt emberiség elleni bűnöket követtek el. Milyen kár, hogy lejáratták és ezzel száműzték ezeket az ideológiákat a közéletből. Például kíváncsi vagyok, hogy ha a következő idézetben kicseréljük a gyakran feltűnő "hungarista" jelzőt "magyar"-ra, akkor ijesztő marad-e, vagy kelthet-e félelmet akárkiben.

Gáll Erika írta:A hungarista nő erkölcsi és szellemi feladatai

Özv. Meggyes Kálmánné 1959-ben elhangzott előadássorozata alapján

El kell érnünk, hogy minden magyar nő világosan és tisztán lássa feladatát, jogát, és kötelességét, ami nem más, mint nemzetünket élet-halál harcában támogatni!
A hungarizmus ismerete tisztánlátást jelent, ez a tisztánlátás segít a dolgok helyes megítélésében és tetterőt vált ki. Semmi egyéb nem lebeghet egy hungarista szeme előtt, mint nemzetünk szolgálata. Szükség van a tisztánlátásra nemzetünk minden tagjától, így a nőtől is, ez a tisztánlátás segít a nemzet jóhasznára cselekedni.
A nő élettársa, segítőtársa a férfinak. Számaránya több, mint a férfi száma. Ezért igenis fontos, hogyan él és miként gondolkodik a nő, mert ereje nem számarányában, hanem abban a serkentő, ráható erőben jut leginkább kifejezésre, mellyel környezete lelkét, életét befolyásolni, irányítani képes.
Jogunk és kötelességeink közé tartozik az is, hogy azokat a feladatainkat ne hanyagoljuk el, amelyeket nemzetünk szolgálata szab reánk. Mert tudnunk kell, hogy nem mindegy hol, hogyan, és kik között éljük le életünket és neveljük gyermekeinket!
A hungarizmus megszabta a nő erkölcsi feladatait, melyet a következőkben foglalhatunk össze:
1. a nő a család jószelleme,
2. a nő a hungarizmus lelke,
3. a nő a nemzetélet halhatatlanságának záloga,
Ismerje, fejlessze, s a gyakorlati életben teljesítse ki a SZÉP fogalmát, úgy, hogy a nemzet újjáépítéséhez hozzájáruljon a nemzet erkölcsi erőinek nevelésével. Mivel a nő a család jószelleme, ezért tetteit az igaz istenhit kell, hogy vezesse. Meg kell őriznie a családi élet tisztaságát. A család kötelékében élő férfi és nő egyénisége a gyermekein keresztül alakul át a legkisebb közösséggé. Ezzel egységgé kovácsolja a családot és megteremti a MI fogalmát. Ennek a legkisebb közösségnek a lelkisége a nő magatartásától függ. Evvel minden nőnek tisztában kell lennie, hogy felelőssége a mindennapok teendői mellett a család egységének megteremtésére is kiterjed. Így a nő képessé válik a családi béke megalapozására és megtartására.
A lányok és asszonyok életében meg kell, hogy jelenjen a nő valláserkölcsi érzése, meg kell, hogy valósítsa a családi élet tisztaságát. A nőnek ismernie kell a tiszta hungarista erkölcs követelményeit hogy tetteit, gondolatait és egyéniségének megnyilatkozásait ehhez a szilárd alaphoz mérje.
A nőnek mint a hungarizmus lelkének legyen közösségi érzése. Kötelessége az összhang megteremtése.
A hungarista nőnek legyen a magyar nemzet, a fajtánk erejének és jellemének ismeretén nyugvó nemzeti öntudata! Tudatosan irányított világnézetét a múlt helyes ismerete, és a jelen eseményeinek helyes megítélése adja.
Amit a hungarista nő el akar érni, meg akar teremteni saját családja és önmaga számára, azt akarnia kell a nemzet minden családjának! Így az ÉN(önérdek) és a MI(közérdek) összhangba kerülnek. Meg kell értenie minden nőnek azt az alapvető tényt, hogy családját nem vonhatja ki a társadalom közösségének hatása alól, ebből kifolyólag az önérdek megköveteli a közösségi érzést. A családban uralkodó közösségi érzés természetessé teszi a társközösségi érzés kialakulását. Ez kialakulása nélkül nem leszünk képesek hungaristákat nevelni!
Az anya gyermeke lelkébe ülteti az erkölcsi erőt és a hitet, mely segít nemzetünk megmaradásában.
A fegyverek győzhetnek a férfiak kezében, de igaz győzelmet egy eszméért a nép csak akkor ér el, ha a nő átéli, és teljes lelkével vesz részt a küzdelemben. A magyar nőnek a hungarizmus eszmerendszere megadja világnézetét és annak gyakorlatát.
Minden nő hősi életszemléletet hoz magával, ezt bizonyítja az is, hogy szenvedések árán új életet ad, és mindezen szenvedések ellenére mégis újra és újra vállalja azt. Ez bizonyítja azt, hogy a hungarista nő képes a nemzetért és megmaradásáért újabb és újabb áldozatokra!
A nőben éljen az anyaság hivatástudata! A nő a nemzet halhatatlanságának záloga!
A nő rendeltetése hogy hungaristává váljon, hivatása pediglen, hogy hungarista anya legyen!
A családi életben meg kell valósítania a szép, az igaz és a jó életösszhangját, így a nemzet jelene biztosítva lesz. A gyermekei helyes nevelésén keresztül elérhetjük a nemzet boldog jövőjét! Nemzetünk halhatatlanságát abban az esetben érhetjük el, ha anyáink elvállalják és szívügyükké teszik eme feladatokat. Így a gyermek a magyar jövő, a hungarizmus fegyverévé válik.
Mind a paraszt, a munkás, az értelmiségi, a katona és az ifjú áldozataikat hozzák azért, hogy a családi béke és stabilitás megteremtődjön, ez a biztos jólét a családban a nemzet biztonságát garantálja. Ezért a nő köteles a nemzetet anyaként szolgálni és sok gyermeket nevelni. Természetesen ehhez a nemzet vezetésének biztosítania kell a szellemi, anyagi és erkölcsi jólétet a család számára!

Ezeket az erkölcsi feladatokat meg kell ismerni a szellemi mércén keresztül is. A nőnek az igaz fogalmát az anyai érzésen keresztül kell megismernie, fejlesztenie, majd a gyakorlati életben is teljesítenie.
A cél a tiszta nacionalizmus elérése nemzetünk életében. Ugyanúgy, mint ahogyan a család ereje a szereteten és közösségi érzésen alapszik, a nemzet tagjait a szereteten nyugvó élet, társ- és sorsközösségből adódó közösségi érzés kovácsolja eggyé. A tiszta nacionalizmushoz csakis a közösségeken keresztül juthatunk el! Vagyis a család, nép, nemzet közösségén keresztül. A nacionalizmus akkor válik igazzá és tisztává, ha szocializmus, vagyis emberszeretet alapozza meg. A nemzetszeretettel (nacionalizmus) társuló emberszeretettel (szocializmus) lehet elérni a nemzet valós szolgálatát, így a család boldogságát. A nacionalizmus alappillére a haza és emberszeretet, vagyis a nemzetiszocialista gondolkodás.
A hungarizmus eszmerendszerében a három alaptényezo a vallás mint erkölcsi alap, a nacionalizmus mint szellemi alap, és a szocializmus mint anyagi alap. Ez a három tényezo egymást kiegészítik és elválaszthatatlanok.
A nő szellemi feladata ezért a következő: a gyermek helyes nevelése, az ifjú támasza, a családfő életért és kenyérért vívott harcában serkentő erő. A hazaszeretet érzését, a szellemi erőnket ápolja. Környezeténél köteles elérni serkentő erejének hatásával, hogy a magyar szellem termékei és értékei a magyar nemzet, a magyarság szolgálatában maradjanak.
A nő szellemi feladata és kötelessége a haza és a hazaszeretet fogalmának, érzésének és jelentésének átültetése családja és nemzete lelkébe. Ismernie kell a kultúra fogalmát és jelentőségét. A népi kultúrában a közösségi gondolat kerül kifejezésre. Ennek virágzása tükrözi a nép erejét és életszínvonalát.
A nő a haza és nemzetszeretetet szolgálja, abban az esetben ha felkutatja népi kultúránk kincseit. Népviseleteink és népszokásaink ápolása szükségszerű. A nő szellemi feladata még önmaga továbbképzése. Ha a nő tudása megfelelő, akkor képessé válik a tisztánlátásra és a helyes döntéshozatalra.

Az erkölcsi és szellemi feladatok ismeretével a hungarista nő képes lesz gyermekeit szép és jólelkű magyarnak megtartani. Azokat Istenhitre, haza és emberszeretetre nevelni. Így nemzetünk jövője biztosított, és szilárd talajon nyugodhat.

Egyszerűen imádom ezeket a videókat. Ha kiváncsiak vagytok többre, akkor "related videos"-ban találtok még sokat!

Nagymamámmal szeretek beszélgetni, mert felvilágosult egy nő. Szabad Földet olvas, de tisztában van a napi dolgokkal, és tudja mikor merről fúj a szél. Vidéken élt világ életében és nyugdíjáig fizikai munkával kereste a család (fél) kenyerét. Dolgozott az erdőgazdaságban, gyárban, és még most is hetven egynéhány évesen 20-40 kilós kannákkal jár ki permetezni, meg a domoldalon felfelé kapálni, mert a “földet muszáj művelni”. A héten próbáltam munka után elérni telefonon, de ő nincs odahaza. Őrzi a kukoricást a vaddisznók elől egész este. Nekik még megtanították, hogy mi a munka és mi a föld. 37-ben született, de tisztán emlékszik a világháborúra. Mesél a muszkákról, mesél a németekről.

Ő egyike azoknak az embereknek, akik nem törődve a politikával, a körülményekkel, a nagyhatalmi játszmákkal újjáépítették az országot. Mert az ilyen asszonyok és férfiak két kezi munkája tette hazánkat ismét élhetővé. Eltakarították a utcákról a romot, eltemették a holtakat, új falakat húztak, új malmot építettek, felszántották a földet és gyermeket neveltek.

Annyiszor felálltunk már. Csak a múlt században volt két elvesztett világháború, Trianon, kommonizmus, terror, nácizmus, forradalom. A generációk nemzetközi váltófutásában többször elejtettük a stafétabotot, de mindig sikerült behoznunk a lemaradást. Az élbolyba még nem kerültünk, de ha nem gáncsolnánk saját magunkat, hiszem, hogy ebben a népben van annyi, hogy Európa zászlóshajójává váljon. Össze kéne szoknunk. Figyelni az öregeket, tanulni tőlük. Pláne a vidékieket. Ők nem sóvárognak más népek kultúrája után, hanem megmutatják az unokáknak, mi az a citera, hogy kell a kanállal ütemet verni... jaj, és még sorolhatnám. Ők adják tovább annak a titkát, hogy hogy kell megőriznünk nyelvünket, hogy éltünk túl 1100 évet Közép Európában annyi viszontagság között. Nem hiszem, hogy az ő tanácsuk és régi életszemléletük nélkül a magyarság meg tud maradni még akár 100-200 évig.

Szeretném, ha a magyarok, a zsidók, a cigányok, a melegek, a heterók, a radikálisok, a jobb oldaliak, a balosok, a liberálisok megtalálnák a közös célt és együtt küzdenének érte. Egy országról beszélünk és egy országnak csak egy célja lehet. Nem a különbségeket kell megtalálni és azoknak az eltüntetésén dolgozni. Mert az lehetetlen, az mindig is lesz. A hasonlóságok hozzák össze az embereket. Kell, hogy legyen az érdekköröknek egy metszete. Közösen kell(ene) megfogni az eke szarvát és azt egy irányba tolni.

Ide bevágok egy videót, ami nem feltétlenül illik a témához, de nekem nagyon tetszik

Gyenesei István, a sportért felelős miniszter igazán degradálóan a következőket mondta:

"Eddig nem jött a legfényesebb érem, pedig az lényegesen javíthatna azon a képen, ami semmivel se lenne jobb vagy rosszabb, mint így, de a hangulatot befolyásolná. Nekem nagyon nehéz kimondanom, de ki kell, igazából hosszú idő óta az olimpiákon az eredményeink jobbak voltak annál, mint amennyi a magyar sportban benne van. Ez egy nagyon kemény, nehezen elviselhető jelzés, amely megtanít bennünket arra, hogy értékelni tudjuk az ezüstöt, a bronzot és a helyezéseket is."

forrás: telesport.hu

Én nem tudom, hogy mondhat egy magyar ilyet. Ez kábé annyit jelent, ha politikai analógiát keresünk, hogy hülyék vagytok ti, nép, minek nektek Euró? Ennek az országnak örülnie kéne, hogy az Unióba felvették és még nem rúgták ki onnan. Mondjuk lassan az is előfordulhat.
Azt sem tudom, hogy ezt tényleg így szerette volna-e megfogalmazni. Orbánt lepopulistázzák, miközben ők a sárba tapossák az emberek önérzetét. Azt hangsúlyozzák, hogy nem érünk semmit, és amit elértünk, az is véletlen volt vagy szerencse. Milyen pedagógia az, ahol úgy akarnak elérni valamit, hogy elveszik az ember önbizalmát és önbecsülését? Nem azt kéne, mondani, hogy: Magyarok! Ti többre vagytok képesek, szedjétek össze magatokat, mert otthonról 12-13 millió ember szurkol értetek.
Pláne el tudom képzelni, hogy örülhettek Erdélyben, mikor a kézis lányok elgyepálták a románokat...

Ugyancsak egy szösszenet az SportGézáról:

"Kisebb szóváltás volt még augusztus elején, az olimpiára tartó első repülőgépen a kajakos Kammerer Zoltán és a honvédelmi miniszter Szekeres Imre között. Az történt, hogy Kammerer és Kucsera útközben előre ment az első osztályra, hogy kicsit kinyújtsák a lábukat. Amikor Szekeres meglátta őket, félhangosan megjegyezte: „mit keresnek sportolók az első osztályon?”, amire Kammerer – aki a szegedi kajak-kenu világbajnokságon felhúzta maga mellé a dobogóra a Fidesz-alelnökként politizáló Schmitt Pál MOB-elnököt – így reagált: „Mit keresnek politikusok az olimpián?”"

Ha Szekeres bácsi az adófizetők pénzével akar spórolni, akkor én közlöm, hogy inkább a sportolókra menjen el az adóm, mert ők megérdemelten jutottak Pekingbe, és ők nem hoznak rám szégyent, minthogy politikusokra pazaroljam, akik még a parlamentbe sem megérdemelten jutottak be, nemhogy az Olimpiára. Lehet attól félt, hogy megisszák előle a piát?:o

A Veesenmayer jelentésben (amit mindenkinek elolvasásra ajánlok tanulságul) van egy ideillő mondat:

"El kell ismerni, hogy Magyarország a sportok terén csúcsteljesítményeket ér el, de ezt közelebbrõl vizsgálva megállapítható, hogy az ifjúság, nemzeti tevékenységre nem lévén lehetõsége, ott fejti ki aktivitását."

El akarják venni tőlünk még ezt is... pedig nem kevesebbet érdemlünk! Hanem többre vagyunk képesek, és eljön az idő, amikor ezt látni fogják.

Már rég gondolkodom ezen a paradoxonon, mert sokszor hallottam azt a "szállóigét" hogy: az állam rossz gazdálkodó. Ha az állam képtelen elvezetni egy vállalatot, ami sikerességének ugye két legnagyobb tényezője a kiadás és a bevétel, akkor hogy a fenébe gondolja, hogy egy országot el tud irányitani, ahol még bejön egy extra bonyolitó tényező a társadalmi szolidalitás (maga az ember). Az államháztartás talán kicsit bonyolultabb rendszer, mint egy x főt foglalkoztató cég

Lényegében, egy országot semmiképp NEM könnyebb sikeressé tenni, mint egy céget és ezzel közvetetten a mindenkori magyar kormány beismeri, hogy inkompetens nyereségesen gazdálkodni a magyar adóforintokkal. 

Nekem úgy tünik, hogy amelyik apparátus képtelen vállalatot irányitani, az meg se próbáljon egy országot vezetni!
Ha képtelen kiszürni az állami vállalatokra jellemző korrupciót és lenyúlást, akkor nyilván képtelen arra is, hogy ezt nagyobb szinten kezelje. Ez a magasabb szint a politika-országház-kormány-ellenzék-állami számvevőszék-apeh-pénzügyőrség és a többi..

Egy példa: annak idején Demszky elvtárs meg akarta magyarázni Budapest lakosságának, hogy miért kell eladni a főváros viz- és csatorna müveit. A "logikus" elképzelése az volt, hogy a jelenlegi csatorna hálózat körülbelül 100 éves és mindenképp ki kell cserélni a csöveket, mert mindennaposak a csőtörések, viszont a városnak erre nincs pénze. Ezért a fővárosnak ki kell szállnia belőle, és majd a magántőke ezeket mind kicseréli nekünk, és majd jó lesz akkor mindenkinek.
Ezután megszólitották a magántőke képviselőjét, aki mindezzel egyet értett, de kitoldotta valamivel: a magántőke nem szeretetszolgálat, és felújitási költségeket majd átháritja a fogyasztókra. Hát nem érdekes? Itt jön a kérdésem: ilyen áron maga a főváros is megtehetné ugyanezt! Emelje meg a főváros a dijakat, mert nekünk fogyasztónknak nem érdekünk egy francia céget gazdagitani, ha már mindenképp muszáj pénzt kiadnunk. Szivesebben nyelnénk le a dijemelést, ha tudjuk, hogy mindenképp szükség van rá, és ezzel egakadályozhatnánk az országunk kiárusitását.

Érdekes nekem az, hogy a Hit Gyülekezete az MSZP-t favorizálja, amikor annak az őspártja, az MSZMP eléggé ateista nézeteket vallott, ami nem is baj mindaddig, amig a népnek hagyják, hogy a vallásukat gyakorolják.

Nagyon jó, hogy a gyülisek követik Jézus tanitásait, és kutatják Isten utjait, de ne bántsák azokat, akik nem úgy képzelik el Istent ahogy ők. Isten nem hiszem hogy egyszerre és egyféleképpen jelentkezett a történelemben minden népnek. Például akiket mi angyaloknak hivunk, azok a görög mitologiában a félistenek lehetnek akár. Elnevezés kérdése. Akikről bábukat faragnak Balin, azok lehetnek a mi angyalaink. Hisznek. Mert Isten ugy jelent meg nekik, ahogy, és azért úgy mert ugy gondolta, hogy abban a formában a legfogékonyabbak Rá azok a népek.

Németh Sándor azt a kormányt és pártot "tolja", akik tönkreteszik már az országunkat 60 éve és kiirtották a népünkből a keresztény hitet és erkölcsöt. Jézusról prédikál, közben ateista exkommunisták mellett kampányol. Azt mondják a gyülisek, hogy nem hisznek a szentjeinkben, szent királyainkban, és a kereszténység kiemelt személyeiben. De azt elhiszik, hogy Németh Sándort egyszer csak Isten kiválasztotta és arra a hivatásra szánta, hogy Jézus tanitásait terjessze. Azt nem hiszik, hogy a szentek ugyanilyen sugallatok által vezérelve cselekedtek jót és váltak szentté. Elvetik azt az egyházat, ami 1000 évig védte nemzetünket és tartotta bennük a lelket a tatár, török német vagy szovjet alatt. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és a Felvidéken a népünk nyelve, sorsa, jelenje és jövője múlik azon hogy van-e magyar lelkipásztor a járásban.

Nem szabad megvetni egészében a keresztény egyházat és nem szabadna elhinni mindent Németh Sándornak. Az Istennek ajándékozott tizedet ő és egyháza sem feltétlenül hasznos dolgokra költi. Modernkori csillogás-villogás van, friss vágott növényekkel, újonnan épitett "templommal" (pavilonnal), luxusautóval... A katolikus vatikáni fényűzést megvetik, holott ugyanez folyik a Vidám Vasárnapon kicsiben. Pedig vannak szegények, akiket lehetne étkeztetni, tanitatni ehelyett...

Aláirom, léteznek pedofilok, betegek Vatikánban és mindenhol. Az ördög mindenhol ott van. De hatalmas szolgálatot tesznek azok a misszionáriusok, azok a pásztorok, akik dél-amerikában vagy akár a Kárpát medencében balsorsok felett őrködnek és próbálják tartani az emberekben a lelket. Nem kell mindennel egyetérteni, de látni kell Teréz anya, II. János Pál, Mindszenty József vagy Tőkés László erdélyi püspök érdemeit. Az utóbbi egy éves európai parlamenti képviselősége alatt többet tett a népünkért, mint 60 év alatt bárki...

Hit.hu intézménye nekem nem hiteles... Egy új, modern intézmény a hitre épitve, ami alkalmazkodik a vallás új piaci igényeihez. Nagyon örülök hogy ezek az emberek hisznek. Ilyen emberekre van szüksége a hazánknak. Én is hiszek, de elvakultan követni egy embert, egy önjelölt prófátát, nem feltétlenül vezet jóra...

Egy blogon találtam ezt:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" (Pio atya)

Nem sok hozzáfűzni valóm van, csak annyi: így legyen.

Talán ennyit róla itt:

Az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg Pió atya (1887-1968). Neve immár fogalommá vált a katolikus hívők többsége számára, története a 20. század misztikájának önálló fejezete. A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisztánlátásával (vagy medialitásával) tudta ugyanis, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. Fotósok hiába próbálkoztak azzal, hogy szemben vele, háta mögött, vagy rejtekhelyről pillanatfelvételt készítsenek róla, a filmek exponálatlanok maradtak.

Pio atya Krisztus mind az öt sebhelyét magán viselte. (ő volt, ha jól tudom eddig az egyetlen)

Többet pedig itt.

Érdekes ez a google analytics... Megmondja, hogy kik látogatják a honlapodat, és milyen hálózatról. Volt egy pár bejelentkezésem a "magyar koztarsasag orsgagyulesi hivatal" hálózatából... Nem én írtam félre, ez a nevük. Annyire felületesek, hogy a saját nevüket nem tudják rendesen leírni. Kiváncsi vagyok, hogy miért látogatnak. Egy ottani "független" unatkozó bürokrata vagy adatot gyűjtenek. Leginkább azt szeretném, ha néhány dolgot megfontolnának azok közül, amit leírok ide. Sőt, egyenesen boldoggá tennének, ha hozzászólnának néhány témához, és úgy általában felvilágosítanának, ha nincs igazam. Üdv nekik, és bármikor írhatnak a szerk@utkereso.com -ra.

Szerintem, két fajta kultúrsokk van:

1) Amikor nagyvárosba költözik az ember egy megszokott homogén mikrotársadalomból, akkor rácsodálkozik az új környezetre. Megpróbál alkalmazkodni. Tágra nyílt szemekkel és kiélezett fülekkel utazik a tömegközlekedésen, nézi, hogy mit szabad és mit nem. Az otthoni normák, amiket magával hozott, itt érvényüket vesztik.

Néhányan olyanokat megengednek maguknak, amik egy ideig zavarhatják a kisvárosban szocializálódott embereket.

• körömvágás csipesszel nyilvános helyen (metró, iroda)
• csámcsogás
• az ülésre felteszik a lábukat cipőstül
• orrtúrás
• körömrágás
• gyorsétteremben felállnak az asztalra
• a nők a tömegközlekedésen készítik el a sminkjüket
• az utasok nem engednek másokat leszállni, mielőtt feltolakodnak a metróra

2) Több idegen kultúra ütközése, és a helyi háttérbeszorulása. Mint már korábban irtam, nem vagyok egy kultúra ellensége sem, és kultúrákat nem is lehet rangsorolni. Viszont az a véleményem, vannak dolgok, amiket keverni nem szabad. Van ami jobb, ha homogén marad. A hűtőmben is van nagyon sok finomság, de nem keverem össze őket egybe, mert úgy már nem biztos, hogy emészthető. Egy országnak vagy városnak ne kelljen alkalmazkodnia egy "idegen" kultúra értékeihez, mert ez képtelenség, pláne ha két szembenálló és egyáltalán nem kompatibilis rendszerről beszélünk.

Példa: Az angol rendőrség egyik PR kampányában egy kutyát ábrázolt a szórolapokon. Az angol iszlám közösség felháborodott és kérték a szórólap áttervezését, mert a kutya a vallásukban tisztátlan állat. Hozzáteszem, hogy ez egy 6 hónapos aranyos ebkölyök volt. A rendőrség bocsánatot kért és áttervezték a kampányt. A vendéglátó társadalom van alkalmazkodásra kötelezve. Helyes ez így?




Ugyancsak Angliában egy magániskolában, ahol a házirend kimondja az egyenruha viselését, egy muszlim lány pert indított, mert nem viselhette a csodorját. A bíróság nem hozott szerencsére elmarasztaló ítéletet. Van egy házirend, amivel a tanulók tisztában vannak, amikor az intézménybe jelentkeznek.

Konklúzió: a kultúrák igenis egyenértékűek, és épp ezért, egy kisebbség szokásrendszere nem nyomhatja el a többségét, és nem igényelheti annak alkalmazkodását. "Ha Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak".

Lehet, hogy ezzel elkéstem, és az elején tisztáznom kellett volna már. Néha a barátaim is félreértenek, akkor hogy várhatnám el a blogot olvasó idegentől, hogy korrekt képet kapjon rólam.

Sem rasszista, sem antiszemita nem vagyok. A környező népeket sem utálom. Alapjában véve inkább pacifizmus jellemző rám. Nem hiszem, hogy ember és ember között van különbség, viszont ha néhányan egy érdekcsoportba tömörülnek és ennek a csoportnak az a célja, hogy az életem vagy a családom vagy a nemzetem életét megnehezítse, akkor talán az ellen  van jogom felszólalni.

Sokat utaztam, éltem különböző kultúrákban. Van zsidó, palesztin, szlovák, román barátom, van cigány a tágabb családomban, dolgoztam meleg vendégházban külföldön heteroként, havonta utalok x összeget egy kongói fekete kisfiúnak, hogy támogassam a tanulmányait, van és volt a családomban baloldali és liberális. Tehát nem veszek részt a kollektiv ellenségkép generálásában.

Vannak politikai csoportosulások, akik - nem csak hazánkra gondolok - az országukat személyes játszóterükként kezelik, akik egyéni sorsokat hagynak figyelmen kívül, akik embereket áldoznak be ámokfutásukkal.

Gondolok Nigériára például, aminél gazdagabb ország a világon nincsen, és mégis elfolyik a pénz. Van olaja, van aranya, van kikötője, van dolgozni képes népessége, van földje, van fája és van korrupt bürokráciája.
Sorolhatnék még sok más országot.

Én nem vagyok elvetemült nacionalista, ki is kérem magamnak, ha nácinak vagy fasisztának hivnak. Szeretem a történelmünket, szeretem a magyar tájat, imádom a csűrhető-csavarható nyelvünket, elmosolyodom, amikor kucsmás öregbácsikat és kendős néniket látok a falvakban a ház előtt ücsörögni, örülök, ha boldog magyar párt látok kézenfogva sétálni, őszintén örülök, ha egy barátom megnősül vagy megházasodik és a gyermekáldást tervezik. Ha látok egy cigány utcaseprőt vagy hómunkást, legszívesebben odamennék és megköszönném neki, hogy nehezebb munkát csinál mint én harmadannyi pénzért, és mégis vállalja. De nem teszem, mert nem tudná hirtelen lekezelni, és tán bolondnak gondolna. A dolgozónak adnék többet, a naplopónak semmit. Náci nem vagyok, magyar vagyok és az is maradok. Sokat láttam a világból és mindig hazavágytam. Sokszor elindultam, mint régen a céhlegények tarisznyával tanulni a világot, de mindig visszatértem.

Korábban, egyik hozzászólásban  gondolatot cseréltünk zsül-lel, miszerint kell-e egyáltalán államszervezet. Szerintem nem érett még az emberiség arra, hogy maholnap kiiktassa a politikát. A Jobbikban bízok, mert a többiekben már nem. A többinek volt egytől egyik lehetősége bizonyítani. A jelenlegi parlamenti pártok már egytől egyig voltak kormányon. Nem látok egyre kevesebb búsuló magyart a tömegközlekedésen, sőt. Nem érzem, hogy édesapám és édesanyám 35-40 év munka után meg lenne becsülve és biztonságban mehetnének megérdemelten lassan nyugdíjba. Nem garantált, hogy a vállalkozó rokonaim nem lesznek gyomorfekélyesek lassan. Hiába vállalnak be gyermekeket, nem könnyíti meg az életüket az állam, az APEH, az önkormányzat és más hivatalok.

Volt tavasszal egy Tomcat - Vona összetüzés egy szegedi incidens miatt. Annyit tudok, hogy a Jobbik elhatárolódott Tomcat egy viccétől, miszerint a kommunista gyerekeket ki kellett volna írtani. Nem emlékszem a pontos esetre, de a kuruc.info számonkérte a Jobbiktól, hogy miért határolodik el a nemzeti oldaltól.
A következő levelet irtam a kuruc szerkesztőjének:

Sziasztok!

Szeretnék hozzászólni a Jobbik kontra Bombagyár vitához.
A Bombagyár többször hangsúlyozta, hogy ők nem pártot képviselnek. Kibicnek semmi sem drága, ugye... Ha gyilgosságról, kiirtásról beszélnek, miért nem kezdik el? Csak azért mert törvénytelen? Vagy azért mert erkölcstelen és nem keresztény emberhez méltó? Remélem az utóbbi. Tudjuk nagyon jól, hogy a Jobbik mit képvisel. A keresztény magyarságot. A nemzet erkölcsi, gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedéséért küzd. Eddig még nem hallottam őket elhatárolódni semmitől, ami ezeket a célokat szolgálta volna, mégha a mostani rezsimet fel is bosszantják ezzel. Nem hiszem, hogy bárkinek meg szeretnének felelni, akik ezen céljaik ellen dolgoznának.
Én személy szerint kikérem magamnak, hogy a Bombagyár azt sugallja, hogy nem vagyok elég magyar, ha nem értek egyet jónéhány emberi normáknak ellentmondó nyilatkozatukkal. A Jobbiknak pedig attól nem kell félnie, hogy elveszit egy csomó szavazatot, mert ezzel inkább megtartja őket és újakat szerez. A Jobbik - úgy vélem - nem gyilkosokat toboroz, hanem értelemes, felelős embereket, akik képesek és akarnak Magyarországért dolgozni.


Már többen mondták, és egyetértek. Ez a vita nem viszi előre az ügyünket.

Tisztelettel,

Partigiano


Mindaddig, amig a Jobbik nem játssza el a bizalmam, hiszem, hogy a jót akarják és hiszek bennük. Hiszem, hogy van olyan csoport, akik lelkiismeretes emberekből áll és képes a közt szolgálni önzetlenül. Amint csalódást okoznak, párt-preferencia nélkül maradok, vagy támogatom a Független Anarchisták Szövetségét, a fasz.org-ot. Bár meg kell jegyezzem, ezzel a rövidítéssel elég meggondolatlanok voltak...

Tehát ez a cikk nem volt teljesen alaptalan. "Szerencsére" nem rólunk van még szó, de minket is bármikor elérhet, ha a nagyok érdekszférájába beleesünk. Bár fogalmam sincs, hogy Grúzia a Kaukázus közepén miből is gondolta, hogy majd ez EU vagy USA megvédi. A bukaresti NATO csúcson hivatalosan NATO tagjelölté avanzsált, de úgy tűnik, ez nem jelent semmit. Egyelőre Oroszország érdeklődést mutat a négy és fél millió fős Grúziát jelképező monopoly kártyára, de ennek cserearánya még nem ér fel Irán értékével... Ki tudja ki lesz még beáldozva.
Dávid üzent hadat Góliátnak.
Ugyanez lenne velünk is. A második világháború után a Szovjetúniónak végülis érdektelen volt, hogy a Kelet-Közép európai határok hol húzódnak, mégis érvénytelenítették a bécsi döntéseket, pedig ha objektíven nézzük, az volt minden nép számára a legigazságosabb, hisz ahol a nemzet határa volt, ott volt az ország határa is. Ha az egész torta az enyém, nem tök mindegy, hogy milyen szeletekre van vágva?

Dél Oszétia egyenlő Koszovó és Trianon. Nagyhatalmak darabolnak fel országokat.
Bush vigyorogva kezet fog a Szaakasvilivel és ezzel a grúz elnök biztonságban érzi magát. Pedig milyen egyszerű lenne Grúziának az orosz erőrekapó medve hátára felülnie és nem kokettálni mindenféle hazug nyugati politikussal. Orosz provokáció a dél oszétok támogatása? Grúz provokáció a NATO-tagjelöltség.

Régen, ha a király háborút indított, ott küzdött a csatatéren. Emlékezzünk a muhi csatára. IV Béla alig tudott megmenekülni. Ma viszont csak az van biztonságban a bunker mélyén, aki a háborút indítja. Őket kéne felfegyverezni, Busht, Putyint, Brownt, Sarkozyt, Merkelt és kitaszajtani őket egy paintball pályára éles lőszerrel. Emlékeztek A menekülő emberre Schwarzival? Na, valami hasonlót el tudnék képzelni. Szórakoztató műsor lenne a dolgozó népnek munka után... És nem lenne több civil áldozat, mint most Grúziában 3 nap alatt 1500 ember...
<< MORE >>

Egy jó darabig nem frissítettem a blogot, nem is tudom miért. Pedig minden nap van valami gondolatom. Ha másnak nem is, magamnak le kéne ezeket jegyeznem, mert öreg koromban jó lesz őket visszaolvasni.
Tehát néha jelentkezem, úgy döntöttem
<< MORE >>

Ez aztán egy olyan téma, amihez végképp nem értek, és nem követem az eseményeit, tehát nem is eredményeket akarok kommentálni, hanem arról írnék, mennyire hozzájárul a sport egy nép megítéléséhez.

Amikor egész Európa vagy a világ szurkolói mámorban pezsegnek, és a nemzetek közötti versengés az arénában zajlik a véres hadszínterek helyett, akkor nagyon fontos, hogy a sportolóink tisztességesen és jól teljesitsenek.

Az EB szponzorok reklámjaiban megjelennek a résztvevő országok nemzeti lobogói, 16 nép körül forognak a sport hírek, amiket persze egyéb országismertetőkkel is díszítenek. Ez az országnak egy ingyenes reklám  és hozzátartozik a PR-hoz és az országimázshoz.

Az Olimpián akár 200 nép küzd meg egymással, és különféle összesítések és tabellák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy méltón büszkék lehessünk, mi magyarok. Sajnos, nem találtam meg az eredeti cikket, de SportGéza arról ír, hogy az amerikai sportújságok gratuláltak a magyaroknak a sikeres mindenkori helytálláshoz.

Emlékszem, amikor fiatalon Hollandiába mentünk edzőtáborozni és a helyiek kívülről sorolták a 80-as évekbeli magyar foci-válogatott tagjait. Détári, Kiprich stb.

Puskás Öcsi bácsi is felejthetetlen lesz a nemzetközi labdarúgó világban.

Talán a mindenkori kormánynak meg kéne fontolnia, hogy országimázs-építő, pénznyelő kampányok helyett a magyar sportot kéne támogatnia. Ennek társadalmi hatása pedig hosszútávon az lenne, hogy a gyermekekben a deviáns popsztárok helyett, az élsportolók személyesítenék meg a követendő példát. Induljunk csak ki abból, hogy hány fiatal választotta a vízilabdát sportágául, amikor sorban nyertük a nemzetközi kupákat és bajnokságokat.


<< MORE >>

Átolvastam a Jobbik Bethlen Gábor programját, amit feltöltöttek a honlapjukra, hogy ezzel vitát indítsanak, és esetleg az érdeklődők hozzáfűzhessenek dolgokat. Egy pontot szeretnék, ha tartalmazna ez a program, egyet pedig módosítanék.

1) A trianoni határmódosításokkal az országunk elvesztette a természeti erőforrásainak és kincseinek javát, ezért ezekből az erőforrásokból legtöbbször importra szorulunk. Azonban van valami, amivel ezt a deficites mérleget helyre tudnák billenteni. Mindenhol találkozhatunk a világban magyar tudósokkal, akár főmunkatársi munkakörben vagy projektvezetőként. Ezeknek a kutatóknak meg kell teremteni a környezetet, egyetemi laboratóriumokat, tangazdaságokat ahhoz, hogy hazajöhessenek és a magyar szabadalmak külföldi értékesítésével visszaszerezhessük nemzetközi hírnevünket. Mindamellett természetesen az ország anyagi gyarapodásával is jár. A K+F nagyobb GDP arányos támogatása nemzeti érdek. Aktuális példa az Ausztriában gyártott magyar eko-autó, de sorolhatnánk. Nem olyanokban kell lennünk elsők, ahol az első pozició már le van foglalva. Nem kell Magyarországnak Kelet-Közép Európa Svájcává válnia. Egy teljesen új kategóriát kell létrehoznunk a nemzetek versenyében, ami nem a pénzre épül, hanem a tudásra. Magyarország lehetne az innováicós tevékenységek központja. Egy tudás és adatbank, ami külföldi kutatási megrendeléseket kap akár kormányoktól akár multiktól.

2)A több kulcsos adórendszer megtartása, és a kulcsok jövedelem arányos alakítása nem feltétlenül tisztességes azokkal szemben, akik megdolgoztak azért, hogy magasabb bérből éljenek. Ha belegondolunk, a magasabb jövedelműek az egy kulcsos adó után is nagyobb nominális összeget fizetnek be, még ha a százalékos arány nem is különbözik az alacsony jövedelműekhez képest.

Ma a cenzúra áldozata lettem. Bementem a reptéri "Relay" hirlapforgalmazóhoz, vagy bárminek is nevezik magukat, és kerestem a Kárpátiát, mert ha jól tudom, a legutóbbi számban Trianon melléklet van. Édesanyámmal voltam, aki azért annyira rosszul még nem látja otthon a helyzetet mint én, de amikor az eladó felvilágositott minket, ő is megdöbbent:

- Igen, ismerem, volt Kárpátiánk, de egy ideje megtiltották, hogy forgalmazzuk. Nem lehet kapni már a Relay-ben.

Nos, hát nem a szavakat és a fogalmazást cenzúrázzák már. Magát a terjesztést gátolják meg. Két hónapja ugyanitt vettem meg az első Kárpátiám. Ma már nem volt.

Bár, hozzáteszem, hasznosabb lenne egy internetes előfizetés elinditása, mert máshogy külföldön nem jutok hozzá.  Jelzem is a szerkesztőségnek az egész sztorit, bár tuti tudnak róla...

Egyébként róluk beszélek.

Most veszem észre, hogy a honlapjuk sincs frissitve. Kiváncsi vagyok, hogy mi van velük. Na ennek utánajárok!

 

Jön a Mercedes. Hurrá. Itt épiti fel a következő gyárát Kecskeméten, ahol magyar emberek kapnak munkát, állitolag 2500-an. Dicséretes. Cserébe az államtól kapnak 40 milliárd Forint KÉSZPÉNZT. Oké, elfogadom, mert remélem, hogy megtérül. Elfogadom, hogy ezek a gyárak, akik termelői munkát végeznek, és a magyar külkereskedelmi mérleget leginkább export oldalon piszkálják meg, kapjanak is támogatást.

De egy Tesco? Egy Kika? Egy OBI??? A kereskedő cégek miért kapnak adómentességet vagy akármilyen támogatást??

• Minimálbéren foglalkoztatják az eladóikat, árufeltőltőiket.
• A magyar beszállitók árait lenn tartják a béka segge allatt, miközben a vám nélkül behozott árukat mindenféle promocióval csábitóbbá teszik, habár lenne magyar alternativ termék.
• Tönkreteszik a magyar kiskereskedőket az egész környéken.
• A profitot hazautalják, úgy, hogy itthon egy csepp adót sem fizettek.
• A külkereskedelmi mérleghez az előzöekből kiindulva inkább a kiadási/import oldalon járulnak hozzá.
• Miután lejár az adókedvezményük, átnevezik magukat és újra ketyeg a 10 év adómentesség

Legprofitálóbb tőkeberuházások számunkra az ugynevezett Shared Service Centerek vagy Business Support Centerek, ahol egy multinacionális vállalatnak a háttér szolgáltatásait végzik, mint pl: könyvelés, vevőszolgálat, audit, bérszámfejtés stb. Ezek a cégek külföldön megtermelt bevételből Magyarországra utalnak dolgozói létszámtól függően egy néhány milliárd forintnyi bért, úgy, hogy közben irodát bérelnek vagy épittetnek, szaktudást hoznak át, és kinyitják a kaput a magyar fiataloknak külföldre. Az ilyen cégek nem kárositják a magyar nemzeti gazdaságot semmivel az én véleményem szerint, sőt. Magyarországnak ez nem járt környezetszennyezéssel, nem került a humán erőforráson kivül más erőforrásába, mert csak szolgáltatást adott el jó pénzért.

Közben pedig egy életből vett példa az OBI-val kapcsolatban:

Nagymamám mesélte, hogy a buszmegállóban öszefutott a szomszéd nénivel, aki éppen zokogva számolt be a tragédiájáról. Kirugták a munkahelyéről. Nem is ez a lényeg, mert ez megesik, ha van rá megfelelő ok. Ebben az esetben az ok a következő humánerőforrás taktika:
Három hónapos próbaidőre felvesz a cég mindenkit, aztán véglegesités előtt, ami után már járnának a kedvezmények, juttatások, kirugja az próbaidős alkalmazottat. A törvény szerint ez történhet egyik napról a másikra és indoklás sem szükséges... Hát ezek a cégek is kapnak adókedvezményt, és egyéb támogatást. Lehet át kéne gondolni ezt a stratégiát.

Konkluzió: szolgáltató és termelő cégek hadd kapjanak kedvezményeket. KERESKEDŐ CÉGEKNEK NINCS RÁ SZÜKSÉGE, MERT IGY IS MEGFEJIK A MAGYAR POLGÁROKAT, VÁSÁRLÓKAT, BESZÁLLITÓKAT, AZ ÁLLAMOT!!!

Lehet túl merész lesz a következő vázlat, és lehet, hogy egyáltalán nem állja meg a helyét gazdaságilag, viszont jelen pillanatban azt mondom, hogy működne.

Európában nekünk csak EGY országgal kell(ene) gazdaságilag együttműködnünk, mégpedig azzal az országgal, ahol tudják, hogy mit jelent a Szent Korona Országának lenni. A tanultabb polgárok tudják, hogy az országuk sosem elnyomás alatt volt, hanem együtt gyarapodtak vagy éppen pusztultak népeink. Ez Horvátország. Együtt épitettük újjá az országainkat minden háború után, együtt fejlődtünk, együtt harcoltunk.
Horvátország még nem EU tag, és igy az ír nép "nem" szavazatával, nem is biztos, hogy valamikor lesz.

Az elméletem a következő. Horvátországgal Magyarországnak a legszorosabb infrastrukturális együttműködést kell kiépitenie. Ha kell, Fiumét magyar támogatással nagy kapacitású tengeri kikötővé kell fejleszteni, ami a magyar vasút- és közúthálózatra rá van kötve. A vámokat el kell törölni Horvátországgal szemben, és el kell érni, hogy a magyar export, import termékeket Horvátország saját termékként kezelje, tehát ne legyen tranzit vám és egyéb járulékos költség. Hogy ebből Horvátország mit profitálhat? Egy magyar pénzből fejlesztett logisztikai hálózatot országukon belül, egy kikőtővel együtt.

És miért éri meg nekünk a tengeri kikötő?
Az a legolcsóbb szállitási mód egy egység rakományra levetitve. Van Európa mellett egy elhanyagolt földrész, amelyik éhezik. Ez Afrika. Magyarországnak mije van? Hatalmas kiterjedésü, művelhető területei jó minőségü földdel, ami kereslet hiányában nincs bevetve semmivel. Kérdés, hogy ha Afrika olyan szegény, mivel tud fizetni? Egyszerű. Szegény készpénzben de sok minden másban gazdag. Gazdag ásványkincsekben, természeti erőforrásokban, fában. Nem kell készpénz nekünk. Vegye át a közvetitő szerepet az állam, vagy egy clearing house. Ez a clearing house figyeli a mezőgazdasági termékek világpiaci árát és figyeli a nyersanyag árakat. Ezen az intézményen keresztül történik meg a bartell üzlet. Magyarország eladta amire nem volt szüksége, miközben a kereskedő afrikai országok megkapták amire szükségük volt. Pénzforgalom nem történt.
Amivel Magyarország még jó tárgyalópoziciót érhetne el, az egy bilaterális szerződés csomag lenne egyes országokkal. Esetleg alacsonyabb csereárfolyamon kapnánk meg a nyersolajat, az érceket, a szenet stb, viszont szállitanánk technikát, vagy ingyen vállalnánk orvosok, mérnökök, közgazdászok, stb kiképzését magyar egyetemeken.

Butaság? Nem tudom... Ha működik, szükségünk van Európára? Garantálom, hogy nem...

Most hivták fel a figyelmem a következő cikkre, legalul összefoglaló magyarul:

Russia Can Be Part of the Answer on Iran (Eredeti itt - wall street journal)

Last month, Iranian President Mahmoud Ahmadinejad announced that Iran was installing an additional 6,000 centrifuges at Iran's main nuclear enrichment complex. The Bush administration in turn needs to use every diplomatic tool in its arsenal to halt Tehran's development of nuclear weapons.

While the military option can never be taken off the table, most experts admit it would be unlikely to succeed. Because Iran has dispersed its nuclear facilities and buried some deep underground, an air strike will at best slow down, without preventing, its eventual creation of nuclear weapons. A military occupation might do so, but there are less costly solutions available.

Those solutions begin with understanding the fundamental instability of Iran's theocratic dictatorship. Iran is not a homogenous country. It is home to several major and traditionally competitive ethnic groups – Persians, Azeris, Kurds and Arabs. The predominant Iranian culture is mild and secular, not prone to religious fanaticism. Iranians have a great affinity for Western goods and ideas. Satellite TV is illegal in Iran, but there are an estimated five million satellite dishes in Iranian households. The most popular television station is not Al Jazeera nor even CNN, but MTV.

Most importantly, Iran is considerably younger, more educated and more middle class than its neighbors. More than two-thirds of the population is under 30, and the literacy rate is 79%. Women make up half of all incoming university students. Iran's average income far exceeds its neighbors. The growing middle class treasures economic success above political or religious rights, and they measure the success of the current regime on an economic scale.

This dynamic creates an opportunity. Economic sanctions could cause the Iranian government to negotiate seriously with us, and might, over time, topple the theocracy. In fact, the mildest of economic sanctions – a boycott of Iranian banks by U.S. and European central banks – has already produced an economic slowdown, and unrest among Iranians.

Stronger economic sanctions could produce more effective results. To work, these sanctions would require the cooperation of the U.S., Britain, France, Germany, Russia and China. The U.S. and Britain have always backed tougher action; Germany and France are also now on board. The Chinese may go along if everyone else will. That leaves Russia and its prime minister, Vladimir Putin. Thus far, it is Russia that has blocked more effective economic sanctions.

There are three reasons. First, Russia has a longstanding, close relationship with Iran and regards itself as Iran's protector. Second, the Russian economy benefits from its relationship with Iran by several billion dollars a year. Third and most important is leverage. Mr. Putin is an old-fashioned nationalist who seeks to regain the power and greatness Russia had before the fall of the Soviet Union. Russia's relationship with Iran is a key point of leverage over the West that he will not relinquish easily.

To bring Putin's Russia on board we must make it an offer it cannot refuse. The offer has three parts.

First, we must treat Russia as an equal partner when it comes to policy in the Caspian Sea region, recognizing Russia's traditional role in the region. Second, we must offer to make Russia whole if it joins in our Iranian boycott and forgoes trade revenues with Iran. That will cost the U.S. roughly $2 billion to $3 billion a year, about what we spend in Iraq each week. Third, we should tell Mr. Putin we will cease building the ineffective antinuclear missile defense sites in Eastern Europe in return for him joining the boycott.

Two years ago, under NATO auspices, Poland, the Czech Republic and Romania agreed to build an antimissile defense site to thwart the threat of a nuclear missile attack by Iran. The threat is hypothetical and remote, and the Bush administration's emphasis on pursuing the antimissile system, without Russia's cooperation, still baffles many national security experts.

It also drives Mr. Putin to apoplexy. The antimissile system strengthens the relationship between Eastern Europe and NATO, with real troops and equipment on the ground. It mocks Mr. Putin's dream of eventually restoring Russian hegemony over Eastern Europe.

Dismantling the antimissile site, economic incentives and creation of a diplomatic partnership in the region – in exchange for joining an economic boycott of Iran – is an offer Mr. Putin would find hard to refuse. It is our best hope to avoid a nuclear Iran, because a successful economic boycott would certainly force the Iranian regime to heed Western demands more than anything attempted so far.

Mr. Schumer is a Democratic senator from New York.


Lényegében arról szól, hogy az USA gazdaságilag bojkott alá akarja vetni Iránt. Ehhez már Anglia hozzájárult, Németország és Franciaország hajlik rá, Kina elképzelhető, már csak Oroszországot kéne meggyőzni. A legnagyobb probléma, hogy Oroszország gazdaságilag eléggé kötődik Iránhoz, ezért elég nagy kereskedelmi kiesés lenne számára egy bojkott. Egy amerikai szenátor szerint (nevezzük csak szarházinak), ezt USA kompenzálhatná anyagilag is, és azzal, hogy Kelet Európát újra orosz fennhatóság alá helyeznék, leszerelnék a NATO radarokat, rakétaelháritó bázisokat stb. Putin ezt valószinü nem tudná visszautasitani, hisz ezen munkálkodik miközben a NATO Kelet európai térnyerése piszkálja is a csőrét, mivel a hajdani szovjet hegemóniát szeretné visszaállitani.

Saját kommentár: úgy tünik, hogy a NATO dokumentumokon szereplő magyar (és többi Kelet európai) aláirás csak disz, komolyan nem kell venni, mert adnak vesznek minket, mint a Monopolyban.
Arra sohasem számithatunk, hogy a konfrontáló nagy nemzetek a kis nemzetek érdekeit figyelembe veszik. Egy percig sem szabad viszont úgy gondolnunk, hogy ha az USA a kelet európai kártyát elcseréli egy irán-ra, akkor mi feltétlenül rosszabbul járunk.
Véleményem szerint, egész Kelet Európának ki kéne lépnie az EU-ból és a NATO-bol, és megalakitani egy saját gazdasági közösséget. A Nyugat mindig is mostohagyermekeként és fejősteheneként fog minket kezelni. Egyelőre nem veszik észre, hogy Kelet Európa nélkül elég hamar romba dőlne az egész EU...

Legjobb lenne függeltlennek lenni, de ahhoz túl középen van az országunk, és túl jó a földünk...