Engedjetek meg nekem egy eszmefuttatást.
1945-ben, amikor Adolf Hitler már látta uralma végét, és tudta, hogy elképzelt jövőképe nem megvalósítható, fejbe lőtte magát vagy félelemből, vagy mert hű volt önmagához és hitéhez. Az ok mindegy is. A többi náci vezetőt pedig a nagyhatalmak végeztették ki vagy zárták börtönbe, de még mai napig keresik a "háborús bűnösöket".

1989-ben semmi ilyesmi nem történt a kommunizmus bukása után Magyarországon, sőt, a korábbi vezetők alkalmazkodtak az új rendhez és más színekben kezdtek el politizálni, miközben a vagyonukat szépen átmentették.

A nácizmus áldozatainak a száma összehasonlítva a kommunizmuséval elenyésző. Magyarországon az elmúlt 18 évből 10-ben még mindig a kommunista urak osztják a lapokat és a nép pénzét és vagyonát.

Hadd tegyek fel egy költői kérdést: ha Hitler 1945-ben, amikor a szövetséges hatalmak már Németországban voltak, egyszer csak kihirdette volna, hogy ő most már nem nemzetiszocialista, hanem liberális vagy éppen kommunista, akkor meghagyják hatalmon ameddig meg nem hal végkimerülésben?

Egy szó mint száz, nekem a jelenleg hatalmon lévő ex-kommunisták ne nácizzanak, ne fasiztázzanak, mert ők maguk – nem az apjuk vagy nagyapjuk – hanem ők maguk vettek részt a kommunista hatalom vallatásaiban, kínzásaiban, megfélemlítéseiben, gyilkolásaiban, deportálásaiban. Személyesen. Büntetlenül. Aki ma nemzeti Magyarországon, az valószínű, hogy nem ártott még senkinek, se nemzetén belül, se azon kívül. Éppen ellenkezőleg.

Észre kéne vennie a népünknek végre, hogy akkor nő szép egészséges új gyep, ha felégetik a tarlót. Akkor újhodunk meg erkölcsileg, ha a vezetőink erkölcsileg megkérdőjelezhetetlenek. Isten minket úgy segítsen, hogy mindenki felelősen dönt, ha eljön az ideje és jó helyre teszi az X-et. Halljuk meg azt, aki az igazat suttogja, ne azt, aki a nagyobbat kiáltja.