Ma, 3 nappal a hivatalos évforduló előtt, megemlékezésen vettem részt Londonban. A rendezvényt stilusosan a Hyde Park Corner első világháborús emlékműveihez szervezte a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a HVIM.
Ahhoz képest, hogy az idei volt az első ilyen demonstráció az angol fővárosban, szép számmal összegyültünk. Körülbelül 20-30-an lehettünk.
Amit egy ilyen alacsony "költségvetésü" demonstrációval el lehetett érni, azt elértük. Az emberek megálltak, érdeklődtek, ismerték hazánkat, vitatkoztak, elmesélték a saját népük történelmi sérelmeit. Legjellemzőbb kérdéseik a következőek voltak:

• Gondoljátok, hogy ezeket a területeket vissza lehet szerezni vér nélkül?
• Mit szeretnétek pontosan? Az EU nem oldja meg ezeket a kérdéseket?
• 80 éve történt dolgokat miért nem hagytok annyiban? Az országhatárok mindig is változtak, miért nem fogadjátok el, hogy a vesztes oldalon álltatok?
• Mi van azokkal a népekkel, akik ugyancsak sajátjuknak tekintik ezeket a területeket?
• Anglia és Franciaország is elvesztette a gyarmatait, Magyarországnak is meg kell ezzel békülnie..
• A Monarchiát szeretnétek visszahozni?
  

Amikor korteskedni kell saját igazságod és néped mellett, akkor egyszerüen gyorsabban ver a szived, nem beszélve arról, amikor egy holland férfi, miután érdeklődő kérdéseit megválaszoltuk angoluk, megszólal tört magyarsággal: "Édesanyám magyar. Megláttam a magyar zászlót, és ide kellett jönnöm." Egyébként a magyar zászló úgy csalogatta a magyarokat, mint virágzó barackfa a méheket. Előjöttek mindenfelől. Görkocsolyával, utazótáskával vagy éppen egyenruhában parkőrként. Kocsiból intettek dudálva.

Egy francia férfi megállt a biciklijével és a következőt mondta: ő strasbourgi, német névvel, felmenői németek voltak, de ő franciának tartja magát. Sőt, néhány rokona Zsámbékról származik, Magyarországról, de 1945-ben a magyarok kitelepitették őket Németországba. Kérdezte, hogy a szlovákiai magyarok miért nem költöznek Magyarországra, ha annyira szeretnének magyarok maradni. Szerinte az erdélyi magyarok románok. Szerinte, a legyőzött nemzeteknek nem szabad ugrálniuk, plane 88 év után. Egy valamit viszont elfelejtett: a kisantant országai közül egyedül Szerbia nem vesztes ország. Csehország, aki tartományként megkapta a Felvidéket ugyanugy a Monarchia része volt. Horvátország úgyszintén. Románia, mint mindig, az 50 éves államával átállt az Antanthoz, amikor úgy látta jónak. Igy elég könnyü háborúzni.

Legközelebb jobban fel kell ugyan készülnünk, mert voltak sarokba szoritó kérdések, megmondom őszintén. Nem szabad Európának azt hinnie, hogy a magyarok háborút szitanak. Tudniuk kell, hogy mi a békés célunk.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom vérrontás nélkül vállalható pontja Trianonnal kapcsolatban.

 

1. Magyar állampolgárság megadása minden határon túli magyarnak, bárhol is éljen a világban.
2. A székelyföldi területi autonómia törvény általi szavatolása.
3. Területi autonómia a felvidéki magyarságnak.
4. A Délvidéki Társnemzeti Régió létrehozása.
5. Önálló magyar járás Kárpátalján.
6. Önálló magyar egyetem, főiskola Kolozsvárott, Beregszászon, Szabadkán, Pozsonyban.
7. A csángó magyarok anyanyelvének szabad használata.
8. Társadalmi vita a trianoni diktátumról.
9. Június negyedikének nemzeti emléknappá minősítése.
10. Wass Albert személyének rehabilitációja.
11. Magyar családi, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő programjának kidolgozása szerte a Kárpát-medencében.
12. A Kárpát-medencei sportklubok magyar bajnokságokban való indítása.

 

Nem szabad utálnunk a környező nemzeteket. Ők a Szent Korona népei. Békességben éltünk egy évezredig, egymáshoz rohantak át felmenőink, ha elfogyott a cukor vagy só a háztartásból. Minden nép a Kárpát medencében tudta, hogy mit jelent a Szent Korona és annak oltalma.

Lehettünk volna többen, de mint ahogy mondja a szólás: jobb kevés oroszlán, mint sok nyúl. Az összegyült emlékezők pillanatok alatt összebarátkoztak, együtt szögelték a molinót és ugrottak oda, ha egy érdeklődő közeledett. Telefonszámot cseréltünk, mindenkinek van egy "civil" élete, és azt néztük, hogy tudunk egymásnak segiteni.

Úgy érzem, hogy a mai magyarság erkölcsileg rohad. Rajtunk, mindnyájunkon múlik, hogy milyen lesz a jövőnk.

A rohadó gyümölcsből válhat hulladék, de ügyes kezelésével kiforrhat belőle a legfinomabb pálinka.
A nemzetünk sincs még elveszve. Beszélni kell a problémákról, össze kell ülni és érvekkel vitatkozni. Lehet valaki jobbos, hihet valaki a szocializmusban, a liberalizmusban. Egy valami megbocsáthatatlan. Az apátia. Nem kell szervezett keretek között politizálni, nem kell részt venni semmilyen politikai eseményen. Mindenki tudja, hogy mit tud adni a nemzetének. Én személy szerint, mint korábbi irásomban mondtam, mindennél többre becsülöm a sokgyermekes magyar anyákat (és apákat). Ennél többel nem is tartozunk nemzetünknek, mert aki gyermeket vállal, az a legtöbbet vállalja. Pláne a mai helyzetben.

Otthon szerdán lesznek hasonló megemlékezések. Buzditok mindenkit, hogy menjetek koszorúzni, viseljétek a fekete gyászszalagot, ilyenkor erősödik az összetartozásunk.