Első visszajelzés
Megkaptam az első hivatalos on-line visszajelzést, amit ki szeretnék emelni a bejegyzések közé, mert egyetértek vele, és egy olyan témát dob fel, amit már egyébként is érinteni szerettem volna:
E Mese irja:
"A nemzet jövője a szellemi egység kialakításában rejlik, a közös hit, a Rendszer ismerete, Isten és Jézus befogadása fog minket visszaemelni azokba a magasságokba, ahová tartozunk."
Szerintem ezen a szellemi egység kialakitásán nagyon sokan dolgozunk, ki hivatalos ki civil kereket között. Szükség is van mind a kettőre, mert politikai támogatás nélkül egy eszme nem érheti el végső célját, viszont civil támogatás nélkül egy politikai erő sem marad hatalmon sokáig. Azzal gondolom egyetérthetünk, hogy amiben mi hiszünk, az nem maradhat egy "reakciós underground mozgalom", ehhez viszont kell egy politikai erő, aki szabadon hagyja ezt fejlődni, sőt mi több: támogatja.
Amikor barátokkal beszélgetünk, beszéljünk nyiltan arról, amit 45 év alatt próbáltak elfelejtettni velünk. Beszéljünk arról, hogy nagyon sok jelenlegi, politikai problémára a történelmi Magyarország alkotmánya megoldást nyújtott. Beszéljünk arról, hogy a keresztény neveltetés, a hit mennyire összetartotta az embereket és a bünözést maga a társadalom büntette kirekesztéssel és nem (csak) a törvény. Beszéljünk arról, hogy akár az I. Világháború után a romokban hevert társadalmat a pedagógusok, lelkészek, papok hozták rendbe . Olyan emberek, akiknek a mai magyar társadalomban nem jár tisztelet az Országgyülés szerint. Kérdezzük meg barátainkat, kollegáinkat, rokonainkat, hogy ők mit neveznek fasisztának, nácinak és sovinisztának. Kérdezzük meg, hogy minket annak tartanak-e. Kérdezzük meg, hogy tőlünk félnek-e. Kérdezzük meg, hogy az a 30 ezer ember, aki elkapkodta az István király jubileumi előadásának a jegyeit, azok mind fasiszták-e.
Beszéljünk róla, mert a mi dolgunk, hogy azok az ismerőseink, akik politikai értelemben süketek, nekünk kinyissák a füleiket. Nem könnyü. Nem könnyü egy tudatot felrázni az apátiából, de feladni nem szabad, mert a másik oldal nem fogja feladni soha...
E Mese irja:
"A nemzet jövője a szellemi egység kialakításában rejlik, a közös hit, a Rendszer ismerete, Isten és Jézus befogadása fog minket visszaemelni azokba a magasságokba, ahová tartozunk."
Szerintem ezen a szellemi egység kialakitásán nagyon sokan dolgozunk, ki hivatalos ki civil kereket között. Szükség is van mind a kettőre, mert politikai támogatás nélkül egy eszme nem érheti el végső célját, viszont civil támogatás nélkül egy politikai erő sem marad hatalmon sokáig. Azzal gondolom egyetérthetünk, hogy amiben mi hiszünk, az nem maradhat egy "reakciós underground mozgalom", ehhez viszont kell egy politikai erő, aki szabadon hagyja ezt fejlődni, sőt mi több: támogatja.
Amikor barátokkal beszélgetünk, beszéljünk nyiltan arról, amit 45 év alatt próbáltak elfelejtettni velünk. Beszéljünk arról, hogy nagyon sok jelenlegi, politikai problémára a történelmi Magyarország alkotmánya megoldást nyújtott. Beszéljünk arról, hogy a keresztény neveltetés, a hit mennyire összetartotta az embereket és a bünözést maga a társadalom büntette kirekesztéssel és nem (csak) a törvény. Beszéljünk arról, hogy akár az I. Világháború után a romokban hevert társadalmat a pedagógusok, lelkészek, papok hozták rendbe . Olyan emberek, akiknek a mai magyar társadalomban nem jár tisztelet az Országgyülés szerint. Kérdezzük meg barátainkat, kollegáinkat, rokonainkat, hogy ők mit neveznek fasisztának, nácinak és sovinisztának. Kérdezzük meg, hogy minket annak tartanak-e. Kérdezzük meg, hogy tőlünk félnek-e. Kérdezzük meg, hogy az a 30 ezer ember, aki elkapkodta az István király jubileumi előadásának a jegyeit, azok mind fasiszták-e.
Beszéljünk róla, mert a mi dolgunk, hogy azok az ismerőseink, akik politikai értelemben süketek, nekünk kinyissák a füleiket. Nem könnyü. Nem könnyü egy tudatot felrázni az apátiából, de feladni nem szabad, mert a másik oldal nem fogja feladni soha...
Idézném a harmadik bekezdést: "Szerintem ezen a szellemi egység kialakitásán nagyon sokan dolgozunk, ki hivatalos ki civil kereket között. Szükség is van mind a kettőre, mert politikai támogatás nélkül egy eszme nem érheti el végső célját, viszont civil támogatás nélkül egy politikai erő sem marad hatalmon sokáig. Azzal gondolom egyetérthetünk, hogy amiben mi hiszünk, az nem maradhat egy "reakciós underground mozgalom", ehhez viszont kell egy politikai erő, aki szabadon hagyja ezt fejlődni, sőt mi több: támogatja."
Igazából a végső cél az lenne, hogy leszokjunk a jelenlegi rendszerben való gondolkodásról, mert az NEM A MIENK. A nagybetű kiemelés nálam, nem kiabálás.
Tehát egy ideális rendszerben megszűnik a civil akarat mellé állítandó politikai támogatás szüksége, mert megszűnik a politika. Ezalatt érthetjük a több párti egypárt rendszert, a hozzátartozó politikai ideológiákkal együtt, amiben most élünk. Ha a civil emberek akarnak valamit, akkor azt a civil emberek végrehajtják az államon keresztül, mert ők működtetik azt. Ez ilyen egyszerű. A civil támogatás és a politika összekötéséről meg annyit, hogy jelenleg pont az a probléma, hogy a politikai erőket nem a civil támogatás tartja fennt, hanem a pénz hatalma. A politikai erő simulása a civilekhez, tehát a civil támogatás igénye látszólagos. Amire mi vágyunk, csak akkor történhet meg (a magyar eszme magyar gondolat és a magyar életrevalóság ne legyen kisebbség, undergound saját hazájában), ha a Magyar Állam ismét a magyaroké lesz.
Reply to this
Kedves Zsul,
úgy gondolom egyetértünk. Viszont, kétlem, hogy átmenet nélkük bármi is megvalósulhatna. Ha egy társadalom be van rendezkedve egy egyfajta rendszerbe, akkor egy hirtelen jött rendszerváltás hihetetlen megterhelő lenne magának a társadalomnak, és nem lennénk képesek alkalmazkodni. Először egy olyan pártot, szervezetet, kell találnunk, aki visszaadja a hatalmat a népnek, hacsak a nép nem veszi azt vissza erővel. A nép békés hatalomátvételéhez az kell, hogy legyen egy egészséges nemzeti önképünk, tudjuk honnan jöttünk és hová tartunk, és ismerjük a jelen akadályait. És legfőképp, hogy EGYKÉNT akarjuk azt. A nép tagjai cselekvő kohéziót alkossanak.
A nemzetünket nem csak olyan emberek alkotják, mint mi, akik utánaolvasunk, kritikusak a rendszerrel kapcsolatban, de legalábbis érdeklődőek. Egyelőre a többség az érdektelen, flegma és individualista. Mi beszélhetünk csendes hatalomátvételről, akár erőszakosról is, amig a hozzánk hasonlóan gondolkozók kisebbségben vannak, a mi "puccsunk", törekvéseink egy kisebbséget képvisel, tehát megint nem a népet.
Sajnos, politikailag oligopol rendszerben élünk, tehát vagy hangos forradalom kell, vagy halk tanitás és ismeretterjesztés. Az elsőhöz is kell társadalmi támogatás, és ha már az megvan, akkor inkább jöjjön a békés hatalomátvétel
hát úgy legyen, amen.
Reply to this
Értem, és nem rossz ötlet. Ilyesmi már volt a magyar történelemben. Úgy hívták, hogy MDF, KDNP. Saját szemszögből tudom, hogy igen sok jó ember került bele ezen pártokba, aztán... a folytatást tudod. Ez az egyik probléma. A másik pedig a pénz... a pénz mindíg a hatalom eszköze. Nekünk nincs, nekik van... Nekik van pénzük játszani a többpártrendszer színházat, aminek az az alapfelállása, hogy ciklikusan a következő van:
jó párt, rossz párt. Jó párt néha elhasználódik, megunják, ezért vérfrissítésnek hoznak "külső", kis pártokat... aztán megerősödik, vagy nem... belső harcok... majd kész az új fő jó párt... aztán az is elhasználódik, megunják az emberek a "tehetetlenségüket", s a kör kezdődik előlről, s ez a végtelenségig játszható színjáték. Közben a "színészek" hihetetlen mennyiségű fizetést kapnak szerepeikért. Mind mihaszna munkanélkülik tulajdonképpen (Ide beleveheted a politikusan kívül a politológusokat, politikai újságírókat is.), akik ráadásúl direkt kárt okoznak a közösségnek, ellentétben egy tisztességes munkanélivel, aki - a közhidelemmel ellentétben - semmliyen kárt nem okoz a közösségnek. A Gorbachov féle példa nem teljesen jó, mert őt direkt azzal a céllal tették oda, hogy bontsa le az előző rendszert... no de ugyanazok akarták lebontani a kommunizmust szerte a világon, akik felépítették. Így ez nem ér.
Reply to this