Ez aztán egy olyan téma, amihez végképp nem értek, és nem követem az eseményeit, tehát nem is eredményeket akarok kommentálni, hanem arról írnék, mennyire hozzájárul a sport egy nép megítéléséhez.

Amikor egész Európa vagy a világ szurkolói mámorban pezsegnek, és a nemzetek közötti versengés az arénában zajlik a véres hadszínterek helyett, akkor nagyon fontos, hogy a sportolóink tisztességesen és jól teljesitsenek.

Az EB szponzorok reklámjaiban megjelennek a résztvevő országok nemzeti lobogói, 16 nép körül forognak a sport hírek, amiket persze egyéb országismertetőkkel is díszítenek. Ez az országnak egy ingyenes reklám  és hozzátartozik a PR-hoz és az országimázshoz.

Az Olimpián akár 200 nép küzd meg egymással, és különféle összesítések és tabellák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy méltón büszkék lehessünk, mi magyarok. Sajnos, nem találtam meg az eredeti cikket, de SportGéza arról ír, hogy az amerikai sportújságok gratuláltak a magyaroknak a sikeres mindenkori helytálláshoz.

Emlékszem, amikor fiatalon Hollandiába mentünk edzőtáborozni és a helyiek kívülről sorolták a 80-as évekbeli magyar foci-válogatott tagjait. Détári, Kiprich stb.

Puskás Öcsi bácsi is felejthetetlen lesz a nemzetközi labdarúgó világban.

Talán a mindenkori kormánynak meg kéne fontolnia, hogy országimázs-építő, pénznyelő kampányok helyett a magyar sportot kéne támogatnia. Ennek társadalmi hatása pedig hosszútávon az lenne, hogy a gyermekekben a deviáns popsztárok helyett, az élsportolók személyesítenék meg a követendő példát. Induljunk csak ki abból, hogy hány fiatal választotta a vízilabdát sportágául, amikor sorban nyertük a nemzetközi kupákat és bajnokságokat.