Szerintem, két fajta kultúrsokk van:

1) Amikor nagyvárosba költözik az ember egy megszokott homogén mikrotársadalomból, akkor rácsodálkozik az új környezetre. Megpróbál alkalmazkodni. Tágra nyílt szemekkel és kiélezett fülekkel utazik a tömegközlekedésen, nézi, hogy mit szabad és mit nem. Az otthoni normák, amiket magával hozott, itt érvényüket vesztik.

Néhányan olyanokat megengednek maguknak, amik egy ideig zavarhatják a kisvárosban szocializálódott embereket.

• körömvágás csipesszel nyilvános helyen (metró, iroda)
• csámcsogás
• az ülésre felteszik a lábukat cipőstül
• orrtúrás
• körömrágás
• gyorsétteremben felállnak az asztalra
• a nők a tömegközlekedésen készítik el a sminkjüket
• az utasok nem engednek másokat leszállni, mielőtt feltolakodnak a metróra

2) Több idegen kultúra ütközése, és a helyi háttérbeszorulása. Mint már korábban irtam, nem vagyok egy kultúra ellensége sem, és kultúrákat nem is lehet rangsorolni. Viszont az a véleményem, vannak dolgok, amiket keverni nem szabad. Van ami jobb, ha homogén marad. A hűtőmben is van nagyon sok finomság, de nem keverem össze őket egybe, mert úgy már nem biztos, hogy emészthető. Egy országnak vagy városnak ne kelljen alkalmazkodnia egy "idegen" kultúra értékeihez, mert ez képtelenség, pláne ha két szembenálló és egyáltalán nem kompatibilis rendszerről beszélünk.

Példa: Az angol rendőrség egyik PR kampányában egy kutyát ábrázolt a szórolapokon. Az angol iszlám közösség felháborodott és kérték a szórólap áttervezését, mert a kutya a vallásukban tisztátlan állat. Hozzáteszem, hogy ez egy 6 hónapos aranyos ebkölyök volt. A rendőrség bocsánatot kért és áttervezték a kampányt. A vendéglátó társadalom van alkalmazkodásra kötelezve. Helyes ez így?




Ugyancsak Angliában egy magániskolában, ahol a házirend kimondja az egyenruha viselését, egy muszlim lány pert indított, mert nem viselhette a csodorját. A bíróság nem hozott szerencsére elmarasztaló ítéletet. Van egy házirend, amivel a tanulók tisztában vannak, amikor az intézménybe jelentkeznek.

Konklúzió: a kultúrák igenis egyenértékűek, és épp ezért, egy kisebbség szokásrendszere nem nyomhatja el a többségét, és nem igényelheti annak alkalmazkodását. "Ha Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak".