Nagymamámmal szeretek beszélgetni, mert felvilágosult egy nő. Szabad Földet olvas, de tisztában van a napi dolgokkal, és tudja mikor merről fúj a szél. Vidéken élt világ életében és nyugdíjáig fizikai munkával kereste a család (fél) kenyerét. Dolgozott az erdőgazdaságban, gyárban, és még most is hetven egynéhány évesen 20-40 kilós kannákkal jár ki permetezni, meg a domoldalon felfelé kapálni, mert a “földet muszáj művelni”. A héten próbáltam munka után elérni telefonon, de ő nincs odahaza. Őrzi a kukoricást a vaddisznók elől egész este. Nekik még megtanították, hogy mi a munka és mi a föld. 37-ben született, de tisztán emlékszik a világháborúra. Mesél a muszkákról, mesél a németekről.

Ő egyike azoknak az embereknek, akik nem törődve a politikával, a körülményekkel, a nagyhatalmi játszmákkal újjáépítették az országot. Mert az ilyen asszonyok és férfiak két kezi munkája tette hazánkat ismét élhetővé. Eltakarították a utcákról a romot, eltemették a holtakat, új falakat húztak, új malmot építettek, felszántották a földet és gyermeket neveltek.

Annyiszor felálltunk már. Csak a múlt században volt két elvesztett világháború, Trianon, kommonizmus, terror, nácizmus, forradalom. A generációk nemzetközi váltófutásában többször elejtettük a stafétabotot, de mindig sikerült behoznunk a lemaradást. Az élbolyba még nem kerültünk, de ha nem gáncsolnánk saját magunkat, hiszem, hogy ebben a népben van annyi, hogy Európa zászlóshajójává váljon. Össze kéne szoknunk. Figyelni az öregeket, tanulni tőlük. Pláne a vidékieket. Ők nem sóvárognak más népek kultúrája után, hanem megmutatják az unokáknak, mi az a citera, hogy kell a kanállal ütemet verni... jaj, és még sorolhatnám. Ők adják tovább annak a titkát, hogy hogy kell megőriznünk nyelvünket, hogy éltünk túl 1100 évet Közép Európában annyi viszontagság között. Nem hiszem, hogy az ő tanácsuk és régi életszemléletük nélkül a magyarság meg tud maradni még akár 100-200 évig.

Szeretném, ha a magyarok, a zsidók, a cigányok, a melegek, a heterók, a radikálisok, a jobb oldaliak, a balosok, a liberálisok megtalálnák a közös célt és együtt küzdenének érte. Egy országról beszélünk és egy országnak csak egy célja lehet. Nem a különbségeket kell megtalálni és azoknak az eltüntetésén dolgozni. Mert az lehetetlen, az mindig is lesz. A hasonlóságok hozzák össze az embereket. Kell, hogy legyen az érdekköröknek egy metszete. Közösen kell(ene) megfogni az eke szarvát és azt egy irányba tolni.

Ide bevágok egy videót, ami nem feltétlenül illik a témához, de nekem nagyon tetszik